Találkoztam Jézussal és…

27 éves vagyok, mikor e sorokat írom és 9 éve, új életet kezdtem Jézus Krisztus segítségével. Hogy, miért?

18 éves koromra kilátástalannak látszott az életem, aminek az okát senkivel sem tudtam megosztani, mivel a szüleimmel és a testvéremmel a kapcsolatom eddigre romokban hevert. Igazi barátaim nem voltak, a haveroknak meg féltem volna kiadni magam… Úgy gondoltam, hogy a helyzetemet nem értené meg senki, egyedül vagyok a bajommal és senkit sem érdekel, mi van velem…

Olyan családban nőttem fel, ahol folyton görcsben voltunk, hogy utcára kerülünk, mert a lakáshitelt nem tudjuk fizetni, a kevés “fizu” miatt. Az adósságok miatt, kisebb “kéróba” kellett költöznünk, 1 szobába a szülőkkel és az öcsémmel együtt. Ebben az időszakban mindig voltak megélhetési gondjaink, annyira, hogy a napi étkezésre alig jutott. Öltözködésre, nyaralásra, kikapcsolódásra, számítógépre, mobiltelefonra, bulira nem volt pénz. De ennél sokkal nagyobb gondot jelentett az, hogy otthon mindig pattanásig feszült volt helyzet, mivel az indulatok szabadjára voltak engedve. A szüleim kapcsolata nagyon megromlott, a válás lehetősége már a levegőben lógott.  A veszekedések alkalmával, nem volt hová menekülni egymás elől… Nem ismertük a kiutat ebből a helyzetből. Mindenki csak a maga igazáért küzdött, nem szerettük egymást L Amikor nem tetszett valami, akkor csapkodtam, törtem, zúztam, ami persze csak fokozta az indulatokat. Folyton martuk és bántottuk egymást.

Az anyagi körülményeinkben láttam az otthoni problémák okát. De tévedtem! Mikor bepillanthattam mások családi viszonyába, beláttam, hogy a jómód sem ér semmit, ha veszekedés van a házban. Óriási kérdés volt számomra, mi lehet a megoldás?

Annyira szégyelltem, hogy ilyen körülmények között élünk, hogy bezárkóztam a magam kis világába. Ezek miatt senkivel sem mertem szorosabb barátságba kerülni. A középsuliban is visszahúzódó voltam, nem vettem részt a “közös” balhékban. Mindig úgy éreztem: ki vagyok közösítve. Akkor kerültem a figyelem középpontjába, ha “műtétről” volt szó. Ekkor lerohant jóformán az egész osztály, és kiélték magukat rajtam… Arról szólt ez a beavatkozás, hogy az iskolai szünetekben, a tanári asztal volt kinevezve műtőasztalnak. A pacienst kezeinél-lábainál lefogva felfektették és vörösre verték a gyomrát stb. Amolyan nyilvános megalázás… Nagyon nehezen viseltem ezt az időszakot.

Otthonról is menekültem, leginkább a veszekedéseket kerülve. Abban reménykedtem, ha megtalálom az igazit, majd új életet kezdhetek, és magam mögött hagyhatom ezt az egész rémálmot! Viszont, egy párkapcsolat sem oldotta meg a problémámat. Sőt a szakításokkal sérüléseket okoztam és kaptam is. Kudarcok sokasága ért… Kinek kell egy roncs? Egy csődtömegnek láttam magam… Aztán naponként felvettem a “minden rendben” álarcot és próbáltam megfelelni az élet kihívásainak.  Olyan társaságot, korosztályt szerettem volna találni, ahol jól érezném magamat. Ezt sem otthon, sem pedig az osztálytársaim körében nem találtam meg.

A középiskola Diákönkormányzatában is barátokat kerestem, de csalódtam. Úgy gondoltam, hogy mindig, mindenkinek meg kell felelni és ha sok feladatot vállalok, megbecsülnek majd az emberek. Ha teljesítettem az elvárásokat, “jófiú” voltam, ha nem, akkor mindennek elmondtak, csak embernek nem. Minek bármit is tenni a másokért – gondoltam -, ha nem becsülnek meg. Ezért nem volt benne örömöm, barátom se. Legtöbbször úgy éltem meg, hogy csak kihasználtak

Eközben megismertem egy klubot. Amolyan műszaki érdeklődésű baráti kör. A felnőttek „befogadtak”, így örültem, hogy valahova tartozhatok… Itt kezdett az alkohol előtérbe kerülni és rendszeressé válni  nálam, mert szinte korlátlan lehetőség nyilt a fogyasztására… Sajnos ez volt a közös hullámhossz, minden más kezdett másodlagossá válni. Hétről-hétre egyre inkább a piálásról szólt az összejövetel. (Kb. mint egy kocsma…) Többeknél láttam azt a helytelen példát, hogy az alkohol mámora menedéket nyújt a gondokkal szemben.

Újabb próbálkozásként elkezdtem aktívan sportolni. Abban bíztam, ha olyanokat viszek végbe, ami nem átlagos, akkor majd leszek “valaki”. Sok érmet nyertem rádiós tájfutásban, síkfutásban pedig többször lefutottam a Bécs-Bp. marathont. És amikor elértem, hogy lettem “valaki”, a szívem ugyanúgy üres maradt. A problémáim ettől sem oldódtak meg és az emberektől szerzett dicsőség is addig tartott, amíg a dobogón álltam és megtapsoltak.
Idő közben a szüleim megtértek, viszont tőlük nem tudtam elfogadni se az ő szeretetüket, sem pedig a Biblia üzenetét. Szomorú, de mivel képtelen voltam megbocsátani nekik ez lehetetlen volt. Az ő közeledésüket emiatt támadásnak, provokálásnak éltem meg, ezért sok veszekedést generáltam… 3 éven keresztül, hallani sem akartam tőlük Jézusról, megváltásról, szeretetről… Külön feszültséget okozott, mikor szerették volna a keresztény zenéket hallgatni stb.

Az már említett “minden rendben” álarcom ellenére tele volt a szívem fájdalommal, mert sehova sem tudtam beilleszkedni, úgy éreztem, sehol sem szeretnek. Ez volt bennem: “Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?” Már többször gondoltam, hogy az öngyilkosság talán “megváltás” lenne a helyzetemből…

 

Mikor erre a pontra jutottam, az Isten küldött egy embert, aki elhívott egy keresztény csoportba. Ott fogtam fel, hogy VAN Isten, aki szeret engem. És Jézus a megváltó, NEM a Halál. Elmondták, hogy Jézus, azért lett emberré, hogy megmentse az elveszetteket! Amikor ezt hallottam, a szívemben egyből remény fakadt! Ez tényleg igaz? Az Isten szeret engem? Ekkora áldozatot hozott értem, hogy a Fiát odaadta? Gondoltam – ha valaki ilyen jó hozzám, azt meg akarom ismerni! Miért ment el eddig ez a fülem mellett?  Később a Bibliában találtam válaszra: “a hitetlen emberek nem képesek megérteni, mert ennek a világnak az “istene”, azaz a Sátán elsötétítette a gondolkodásukat. Azért tette ezt, hogy ne láthassák az örömhír fényét.  Az örömhír pedig Krisztus dicsőségéről szól, aki minden tekintetben olyan, mint maga Isten.”

18 éven keresztül nem hittem Jézusban! Ez volt az oka, hogy nem találkoztam Vele! Ez volt az, ami elválasztott Tőle! Vak voltam a bűneimtől, de most már látok! Hiszek Jézusban! Hallelúja!! Elfordultam bűneimtől és egy új életet kaptam. 2001. február 18-án bemerítkeztem a bűneim bocsánatára, később pedig megkaptam a Szent Szellem ajándékát, amiről a Biblia ír.

 

A következő változások mentek végbe a megtérésemet követően az életemben:

 

Ahogy Isten nekem megbocsátott, Jézus Krisztus által, így tett engem is képessé, hogy megbocsássak a szüleimnek, öcsémnek. Én is bocsánatot kértem a viselkedésemért és attól kezdve folyamatos helyreállás van a családunkban! Azóta az öcsém, András szintén megtért Jézus által! Visszakaptam a testvéremet, akit a gyűlölködés elrabolt! A szüleim kapcsolata is rendeződött, nem váltak el, mert megtértek.

Megértettem, hogy Isten nem a teljesítményemért fogad el, mert Ő a megváltást, nem érdem szerint adja /hisz akkor mindannyian a halált érdemelnénk/, hanem ingyen, kegyelemből, Jézus áldozatáért! Ezért már nem elhervadó koszorúért futok, mint korábban tettem a futóversenyeken, hanem hervadhatatlanért :-) A célom a lelkem üdvössége lett, nem érmek, meg dobogók…

Amíg a Diákönkormányzatban, emberektől vártam a megbecsülést, nem találtam. Viszont, amióta Jézusnak szolgálok, azóta az Atya megbecsülésében van részem! Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy emberi életeket, családokat láthatok helyreállni, és ebben részt vehetek én is. Ez a szolgálat, amire mindenkit hív az Úr.

A boldogságomat többé már nem a nőktől és a sex-től várom. A megtérésem óta nem élek parázna párkapcsolatban senkivel. Abbahagytam ezeket. Tiszta életre vágyok, és családban gondolkodom. Jézusban pedig van reményem és útmutatásom, hogy működő és boldog házasságom lesz. A depressziónak többé nyoma sincs az életemben! Boldog vagyok az Úr útján, már kilenc éve!

Azóta nem részegedtem le alkoholtól, hisz sokkal nagyobb örömöt ad a Szent Szellembe való bemerülés, mint mikor a piába tettem korábban. Bármelyik istentisztelet nagyobb örömöt ad számomra az Úr jelenléte miatt, mint korábban az összes buli együttvéve!

Nincsenek rémálmaim éjszakánként, mert Jézus kitisztított minden horror-film maradványt az agyamból.

Meggyógyultam az asztmából és minden allergiából! Semmilyen gyógyszerrel nem kell többé élnem! Jézus sebeiben meggyógyultam! Isten kegyelméből, azóta is egészséges vagyok.

Befejeztem a főiskolai tanulmányaimat. Dolgozom és már pár éve teljesen saját lábra álltam (Nagyon sok hála érte: szeretett szüleimnek, akik felneveltek!). Álmomban sem mertem volna gondolni, hogy valaha is lesz saját autóm, de az Úr megáldott! Az anyagi területen is rengeteg csoda történt eddig velem, Isten áldásában növekedem.

 

Ezek nem az én érdemeim! Jézusé minden dicsőség! Megtaláltam a boldog élethez vezető utat: Ő Jézus! Az az imádságom, hogy te is találkozz Vele! Amikor e sorokat olvasod, ne keményítsed meg a szívedet, hanem fogadd be te is Jézust!

 

“azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket: és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek; és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket; hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt. Az ő munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá, hogy amint meg van írva:  Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.” (1Kor.1,27-31)

 

Lakatos Zoltán
2010.01.06.

A gyülekezettről, ahova járok, itt olvashatsz! Ha kérdésed van keress meg!

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


öt + = 9

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>