Julcsi találkozása

Hogyan találkoztam Jézussal?

 

2008 tavaszán jelentkeztem önkéntesnek a Bátor Táborba. Úgy gondoltam, ha önzetlenül segítek másoknak, akkor végre nem lesz üres az életem. Végre elmondhatom, hogy tettem valami fontosat, és talán választ kapok arra is, miért vagyok én itt ebben a világban.

Nagyon belelkesedtem, és olyan messze volt még az augusztusi tábor, hogy elkezdtem más önkéntes lehetőségek után kutatni. A Bátor Tábor honlapján akadtam rá a Mosoly Alapítványra.

Fura, de valahogy késztetést éreztem arra, hogy írjak nekik, tudok-e segíteni valamiben. Felhívtak, hogy az Ultrabalaton futóversenyen lehetne segíteni az alapítvány frissítőpontjain. A “mosolyosok” csapata nagyon szimpatikus volt, az egyik sráccal, Zolival is sokat beszélgettem. Miután hazajöttem, megkerestem kíváncsiságból a fiút az iwiw-en, és nagyon meglepődtem az adatlapján… Arról írt, hogy 8 éve megváltozott az élete, mert találkozott Jézussal. Ledöbbentem. „Pedig olyan normálisnak tűnt” – gondoltam magamban. Nem értettem, mi történhetett vele, hogy lett „ilyen”.

Aztán teltek-múltak a hetek, és egy péntek este leparkoltam a Blahán, ott vártam két barátnőmet. Vajon kinek az autója mellé sikerült beállnom? Éppen Zolié mellé. Pont akkor jött az autójához, amikor én kiszálltam. Elkezdtünk beszélgetni. Kérdezte, hiszek-e Istenben. „Persze, a magam módján” – válaszoltam. Mire ő belekezdett a mondókájába Jézusról, és a megváltásról. Mindeközben magamban hevesen tiltakoztam (“nehogy már megtérítsen!”). Azt mondta, kíváncsi rá, én hogyan látom a világot. Arra kért, találkozzunk, és meséljem el neki.

Ma már csak mosolygok rajta, de akkor még úgy voltam vele, nagy baj nem lehet, ha találkozunk, hátha sikerül „kimenteni őt a szektából”. :-)

A találkozón végig Istenről beszélgettünk. Elmesélte a megtérését, és azokat a csodákat, amik vele történtek, mióta az Úrral jár. Kifejtette nézeteit a házasságról, szerelemről. Csalódottan tértem haza. „Milyen elfuserált randi” – gondoltam magamban.

Az mindenesetre elgondolkodtatott, hogy lehet valaki ennyire biztos olyan valamiben, amit nem is lát… Őszintén szólva bolondnak, fanatikusnak néztem őt.

Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket.” (1 Korinthus 1,21)

Ugyanakkor kíváncsi lettem, vajon hogy lehet ténylegesen találkozni Jézussal, ezért megengedtem Zolinak, hogy imádkozzon értem. Megáldott, és kérte az Urat, hogy jelentse ki magát nekem.

Másnap épp az iwiw-et böngésztem, amikor egy távoli ismerős lány adatlapján észrevettem a blogjának címét. Kíváncsi lettem, mi lehet ez, és elkezdtem olvasni. Kiderült, hogy ő is keresztény. Egyszerűen nem tudtam abbahagyni a bejegyzések olvasását. Nem értettem miért, de valahogy magával ragadott a tisztasága. A leírtak nagy részét meg sem értettem, de az rögtön kiderült számomra, hogy rendben van az élete.

Az azt követő napokban szinte csak ezek a dolgok jártak a fejemben, pedig tiltakoztam ellene. Számtalan kérdés merült fel bennem: Mi van akkor, ha nekik van igazuk, a keresztényeknek? Mi van akkor, ha tényleg ez az igazság? Vajon változhatna az én életem is?

Ráadásul furcsa dolgok történtek velem: egyik reggel munkába menet (a szokásos útvonalon) egyszer csak balra néztem, és épp egy baptista imaház előtt álltam. Több napon át fájt a szemem. Még soha nem éreztem ilyet, egyszerűen nem bírtam forgatni. Amikor erről panaszkodtam az egyik kollégámnak, azt vágta rá, hogy biztos nem akarok valamit meglátni. Ez a mondat szíven ütött.

Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom az utolsó napon. (János 6,44)

Isten pontosan tudja, kit hogyan érhet el, milyen módon szólíthatja meg. A kérdés csak az, hogy válaszolunk-e az Ő hívására. Szóval akkor ezt mondtam Istennek: „OK, értem már a jeleket, „megadom magam”! :-) Felhívtam Zolit, hogy találkozzunk, mert lenne pár kérdésem…

A Blahán találkoztunk, ahol keresztények éppen akkor tartottak valamilyen pantomim előadást, aminek már csak a végét tudtuk elcsípni. Egy srác invitált minket, hogy nézzük meg a programjukat a Golgota Gyülekezetben. Elmentünk. Az Istentisztelet elején énekeltek Jézusnak. Az egyik számnál egyszer csak elkezdtek folyni a könnyeim. Lehunytam a szemem, és úgy éreztem, mintha csak én lettem volna egyedül a teremben, és az élő Isten előtt állnék. A prédikáció után mindenki becsukta a szemét, és felállással lehetett jelezni, ha valaki döntésre jutott, hogy megnyitja a szívét Jézusnak. Felálltam. Egyszerűen nem volt kérdés, hogy megtegyem-e vagy ne. Elmondtam a megtérők imáját. Eldöntöttem, hogy adok egy esélyt az Úrnak, behívom az életembe, hogy meglássam, mit tud velem kezdeni…

Boldogan nyugtáztam, hogy ez a randi bizony jól sikerült! Találkoztam Jézussal! :-)

Meghatódtam azon, hogy ez valóban ilyen egyszerű: elfogadom Jézust Megváltómnak, beismerem, hogy bűnös vagyok, és Ő minden vétkemet elveti tőlem. Olyan messzire, mint napkelet a napnyugattól! Megkönnyebbültem, Jézus levette rólam az évek óta cipelt terheimet.

Pár nap múlva el kellett utaznom a Bátor Táborba, majdnem 2 hétre. Ott nem nagyon volt időm-energiám a történteken gondolkozni, hiszen minden percemet lekötötték a gyerkőcök.

Miután hazajöttem, tele voltam kétségekkel. Hogyan tudnék belevágni a keresztény életbe, tudom-e én ezt vállalni, folytatni, élni? Kell ez nekem egyáltalán? Minden percben mást gondoltam. Egyfelől vonzott az új élet gondolata, szerettem volna mindent tiszta lappal kezdeni, bűnök, vádlások nélkül. Másrészt viszont megijedtem. Azt gondoltam, tele van korlátokkal a keresztények élete. Zoli is többször próbált hívni, nekem nem nagyon akaródzott felvenni. Végül beszéltünk telefonon, és újra találkoztunk.

Elkezdtem mérlegelni, mi az, ami hiányozna egyáltalán a „régi” életemből. Rájöttem, hogy semmi… Sőt, új életet akartam kezdeni. Jézus Krisztussal.

A következő héten elmentem egy házi csoportra, amit Zoli lakótársa, András vezetett. Ekkor találkoztam vele először. Még nem is sejtettem, hogy egy év elteltével már az ő feleségeként írok erről. :-) Az viszont még megdöbbentőbb, hogy András már abban az időben tudta, hogy én leszek az ő társa.

Hogyan lehetséges ez?

Amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek.” (János 16,13)

Isten még júliusban szólt neki, hogy közeleg a társa. Pontosan egy nappal azután, hogy Zolival összefutottunk a Blahán, és hallottam az evangéliumot!

Itt meghallgathatod, hogyan történt a megismerkedésünk! :-)

Itt pedig elolvashatod, hogy miként került képbe Zoli! :-)

Kívánom, hogy Te is ismerd meg Jézust, amíg megismerhető, és éld át azokat a csodákat, amiket csak Vele lehetséges megtapasztalni! Adj egy esélyt te is az Úrnak!

Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok.” (Jakab 4,8)

Nith Julianna, 2009.10.29.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


7 − kettő =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>